Egy új kutatás során a hálózatok elméletét alkalmazták Johann Sebastian Bach műveire, hogy megértsék a zenéjének egyedi tulajdonságait. A kutatást Dani S. Bassett és Suman Kulkarni végezték, akik Bach teljes életművét elemezték. A tanulmány rávilágít arra, hogy Bach zenéjének hosszú távú népszerűsége részben az innovatív harmóniák, a komplex ellenpontozás és a szimmetrikus kompozíciók hálózatelméleti reprezentációjának köszönhető.
A kutatók hálózati modellként ábrázolták Bach műveit, ahol minden csomópont egy-egy zenei hangot jelképez, és az élek az egyes hangok közötti átmeneteket. Az elemzés kimutatta, hogy a zenei hálózatok két kulcsfontosságú mérőszáma az entrópia és a klaszterezési fok. Az entrópia magas szintje több információt tartalmaz, míg a klaszterezési fok a hallgatóság elvárásait méri.
Az entrópia és a klaszterezési fok alapján megértették, hogy Bach zenéje hogyan különbözik stílusban és célban. Például a korálok alacsonyabb entrópiával és magasabb klaszterszámokkal rendelkeznek, míg a toccaták magasabb entrópiával és alacsonyabb klaszterszámokkal, ami az eltérő zenei célokat tükrözi. A kutatás a jövőben lehetőségeket kínál a zenei struktúrák és a hallgatók agyi aktivitása közötti kapcsolat további vizsgálatára.
Ez az elemzési módszer hasznos lehet zeneterapeuták, zenészek, zeneszerzők és zenei producerek számára, mivel elősegítheti a zenei kompozíciók szerkezetének új szintű megértését.
