Október 1-jén egy hatalmas X7.1 napkitörés történt, amely a jelenlegi 25. napciklus második legerősebb kitörése volt. Ez a kitörés kedden (október 1.) 18:20 EDT-kor (22:20 GMT) tetőzött. A napkitörést egy koronális tömegkilökődés (CME) kísérte, amely várhatóan október 4-én eléri a Földet, erős geomágneses vihart okozva, ami felerősítheti az aurora jelenségeket.
Amikor ilyen geomágneses vihar következik be, a Föld mágneses mezeje megzavarodik, ami nemcsak az aurórákat, hanem a navigációs rendszereket, az elektromos hálózatokat és a műholdas kommunikációt is érintheti. Minél erősebb a vihar, annál magasabb a geomágneses vihar skálán a szám, és annál drámaibbak lesznek a hatások.
Az X7.1 napkitörés a napfolt AR3842-ből származott, amely szeptember 30-án egy M7.6 kitörést produkált. Ez utóbbi egy rövidhullámú rádiókimaradást okozott a Csendes-óceán bizonyos részein, de nem várható, hogy ez jelentős koronális tömegkilökődést (CME) produkálna.
A NASA Solar Dynamics Observatory űrhajója rögzítette a napkitörést, amely figyelemreméltó jelenségnek bizonyult az űridőjárás megfigyelésében és előrejelzésében.
