A tudósok végre választ adtak egy régi kérdésre: a Hold belseje nem zöld sajt, hanem egy szilárd vasgömb. Egy 2023 májusában közzétett átfogó vizsgálat kimutatta, hogy a Hold belső magja szilárd, és sűrűsége hasonló a vaséhoz. Ez a felfedezés előre mozdíthatja a Hold történetének, és ezzel együtt a Naprendszer történetének pontosabb megértését.
Arthur Briaud, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont csapatvezetője szerint eredményeik megkérdőjelezik a Hold mágneses mezőjének alakulását és alátámasztják a globális köpeny átrendeződés elméletét, ami jelentős betekintést nyújt a Naprendszer első milliárd évének holdbeli becsapódásainak idővonalába.
A Naprendszer objektumainak belső összetételének vizsgálatát leghatékonyabban szeizmikus adatokkal lehet elvégezni. Az Apollo misszió által gyűjtött holdi szeizmikus adatok azonban nem elegendőek a belső mag állapotának pontos meghatározásához. Ugyanakkor a folyékony külső mag jelenléte már ismert.
Briaud és kollégái különböző űrmissziók és holdi lézeres kísérletek adatait gyűjtötték össze, hogy összeállítsák a Hold különböző tulajdonságainak profilját. Ezek magukban foglalják a Földdel való gravitációs kölcsönhatás miatti alakváltozást, a Földhöz viszonyított távolság változását és a sűrűségét.
A modellek alapján, amelyek a Hold belső összetételét jellemzik, a legjobban illett a megfigyelési adatokhoz az az elképzelés, hogy a holdi köpenyen belül aktív átrendeződés zajlik. Ez azt jelenti, hogy a sűrűbb anyagok a Hold közepe felé esnek, míg a kevésbé sűrű anyagok felfelé emelkednek. Továbbá a holdi mag sok tekintetben hasonló a Föld magjához - külső folyékony réteggel és szilárd belső maggal rendelkezik.
A kutatók szerint ez utóbbi körülbelül 362 kilométer sugarú, míg a belső mag körülbelül 258 kilométer sugarú és sűrűsége 7.822 kilogramm köbméterenként, ami nagyon közel áll a vas sűrűségéhez.
Ezek az eredmények megerősítik a NASA Marshall bolygószkenneléssel foglalkozó tudósa, Renee Weber 2011-es kutatását, amely szintén egy szilárd belső magról számolt be.
Ez a kutatás közelebb vihet minket ahhoz, hogy megértsük a Hold mágneses mezejének történetét, amely körülbelül 3,2 milliárd évvel ezelőtt kezdett gyengülni. Tekintettel arra, hogy az emberiség viszonylag rövid időn belül vissza kíván térni a Holdra, nem kizárt, hogy hamarosan szeizmikus megerősítést kaphatunk ezekről az eredményekről.
A kutatás a Nature folyóiratban jelent meg.
