A Polaris Dawn küldetés, melynek keretében Jared Isaacman milliárdos és három másik legénységi tag az űrbe utazott egy Crew Dragon űrhajóval, történelmi jelentőségű volt, mivel ez volt az első magánűrséta. Az utazást azonban nem csupán szórakozásnak szánták; tudományos céljai is voltak, különösen az emberi egészség és az űrrepülés testre gyakorolt hatásainak vizsgálata terén.
A Polaris Dawn küldetés különlegessége a magasságában rejlik: ez az űrhajó a Föld belső Van Allen-övezetén keresztülrepült, 870 mérföld (kb. 1400 km) magasságban, ami jóval magasabb, mint a Nemzetközi Űrállomás szokásos 250 mérföldes (kb. 400 km) magassága. A legénységet sugárzási szenzorokkal szerelték fel, hogy mérjék a küldetés során elszenvedett sugárterhelést, és az űrhajó belsejébe is szenzorokat helyeztek, hogy detektálják a környezetben található különböző sugárzástípusokat.
Ez a kutatás azért fontos, mert az emberi egészségre gyakorolt sugárzás hatásairól eddig kevés adat áll rendelkezésre, mivel csak kevesen utaztak ilyen messzire a Földtől. A küldetés során a legénység számos orvosi teszten vett részt, és vérmintát is adtak a Baylor College of Medicine kutatói számára mind az utazás előtt, mind pedig visszatérésük után.
Míg a Polaris Dawn küldetés csupán ötnapos volt, szemben a Nemzetközi Űrállomás több hónapos küldetéseivel, mégis értékes adatokat szolgáltathat a rövid űrrepülés egészségi hatásairól. Az asztronauták például gyakran tapasztalnak űrmozgási betegséget, amikor mikrogravitációs környezetbe lépnek vagy onnan visszatérnek.
A küldetés egyik további jelentős aspektusa az egészségügyi sokféleség megértése, mivel a jelenlegi asztronauták nem képviselik teljes mértékben az emberi populáció sokszínűségét. A jövőbeli kereskedelmi űrmissziók révén szélesebb körű adatok állhatnak rendelkezésre az űrrepülés egészségügyi hatásairól, beleértve az idősebb és különböző egészségi állapotú emberek adatait is.
Egy különösen figyelemfelkeltő kísérlet során a legénység egy kisméretű ultrahangos szkennert tesztelt, amelyet maguk használhatnak orvosi adatgyűjtésre. Az ilyen eszközök kidolgozása nemcsak az űr számára, hanem a Földön is hasznos lehet, különösen olyan régiókban, ahol az embereknek nincs könnyű hozzáférésük orvoshoz. A cél, hogy megtalálják a legjobb módját, hogyan taníthatók meg nem orvosi szakemberek diagnosztikai eszközök használatára, és ezeket az eszközöket minél kisebbre és robusztusabbá tegyék.
Összességében a Polaris Dawn küldetés nem csak az űrkutatásban ér el jelentős eredményeket, hanem az emberi egészségügy területén is, amelynek hatásai a Földön is érezhetők lesznek.
