A University of Arizona kutatása szerint egy újonnan felfedezett "csók és befogás" mechanizmus magyarázza meg, hogyan alakult ki a Pluto és legnagyobb holdja, Charon. Korábban az a feltételezés létezett, hogy Charon a Föld holdjához hasonlóan egy hatalmas ütközéssel jött létre, de amikor figyelembe vették a kisebb, hidegebb égitestek szerkezeti integritását, teljesen új típusú kozmikus ütközést fedeztek fel.
Egy vezetett kutatás során Adeene Denton NASA posztdoktori kutató kiderítette, hogy a Pluto és Charon nem egyszerűen deformálódott ütközéskor, hanem ideiglenesen összetapadtak, majd egy kettős rendszerré váltak. Ez a felfedezés annak tulajdonítható, hogy ezek az égitestek főként kőzetből és jégből állnak, és nem úgy viselkednek, mint nagyobb, folyékony belsejű testek.
A kutatási eredmények megjelennek a Nature Geoscience folyóiratban, és arra is utalnak, hogy a korábbi becsapódási modellek, melyek nagy deformációt és keveredést feltételeztek, nem helytállóak. A vizsgálat szerint a becsapódás során keletkező hő és az azt követő árapály jelenségek jelentősen befolyásolhatták Pluto felszínét és alakulását.
A kutatók tovább szeretnék vizsgálni az árapály erők hatásait és összehasonlítani ezt más hasonló kettős rendszerek kialakulásával.
