Mintegy 700 millió évvel ezelőtt a Föld annyira lehűlt, hogy a tudósok szerint hatalmas jégtakarók burkolták be az egész bolygót, mint egy óriási hógolyót. Ez a globális jégkorszak, melyet Hógolyó Földként ismerünk, több tíz millió évig tartott. Új kutatások azonban rávilágítanak arra, hogy nemcsak a primitív élet maradt fenn, hanem fejlődésnek is indult, miután a jég elolvadt és a talaj felengedett.
Korábban a Hógolyó Föld hipotézist főként üledékes kőzetek bizonyítékaira és klímamodellezésre alapozták. Azonban mostanáig hiányzott a fizikai bizonyíték arra, hogy jégtakarók borították a kontinensek belsejét is a melegebb egyenlítői régiókban.
Egy új tanulmányban, mely a National Academy of Sciences folyóiratában jelent meg, a kutatócsoport a hiányzó láncszemet egy különleges kavicsos homokkő formájában fedezte fel a coloradói Pikes Peak gránitjában. A kutatók szerint ezek a homokkövek valószínűleg akkor keletkeztek, amikor a Hógolyó Föld jégtakarói nyomást gyakoroltak az alatta lévő gyengült kőzetre, és homokkal kevert olvadékvizet injektáltak bele.
A talált vas-oxid ásványtartalmának radiometrikus kormeghatározása alapján a homokkövek a Kriógén periódusban, 690 és 660 millió évvel ezelőtt alakultak ki. Ez az időszak, amely görögül „hideg születést” jelent, a Föld történetének egyik legnagyobb klímavilága, és a Hógolyó Föld egyik legfontosabb eseménye volt.
A kutatás révén nemcsak a Hógolyó Föld hipotézist erősítették meg, hanem arra is utalnak, hogy ezek a geológiai képződmények újabb nyomokat jelenthetnek más földtani jelenségek, például az ún. Nagy diszkontinuitás megértéséhez is. A Nagy diszkontinuitás olyan időszakokhoz köthető, amikor jelentős erózió miatt hiányoznak a rétegek a kőzetrétegben, és az új kutatások szerint ennek kialakulása a Hógolyó Föld előtti időszakra tehető.
